A karácsonyi ajándékozás eredete

A karácsonyt a 14. századig a templomokban ünnepelték az emberek, szentmisére mentek, gyönyörködtek a jászolban, a feldíszített templomban. Az éjféli istentisztelet akkor kicsit másképpen, vidámabban zajlott, mint manapság: a hívek gyertyákat és lámpásokat vittek magukkal, pásztorjátékokat adtak elő az imádságon és éneklésen kívül, és gyakran csak hajnalban mentek haza.

Szent Miklós ajándékozási hagyományát a 13. században Hollandia terjesztette el Európa déli és középső részén. A reformáció idején, a 16-17. században a protestánsok az ajándékhozót átnevezték Jézuskára, az ajándékozás idejét pedig december 6-ról áthelyezték karácsonyra.

Ahogy az összes karácsonyünnepi szokásról, az ajándékozásról is többféle történet létezik. Visszavezethető akár a Napkeleti bölcsekig, akik ajándékokat vittek Jézus születésére.

Egy másik legenda szerint az ajándékozási szokást Luther Mártonnak köszönhetjük, aki emlékezetesebbé szerette volna tenni a gyermekek számára a jászolban fekvő Kisjézus ünnepét. Eleinte csak olyan apró ajándékokat kaptak, mint alma, dió, pénzérme. Játékokhoz akkoriban nagyon ritkán jutottak az emberek, csak vándorkereskedők által kerültek a házakhoz.

Egy harmadik történet az ókori Rómába vezet a Jézus előtti időkre, amikor bevezették a Szaturnália ünnepét. Az őszi vetés befejezését hivatott megünnepelni, december 17-én kezdődött és a császárok idején szabályozták a tartamát. Augusztus császár 3 napig engedélyezte az ünneplést, Tibériusz és Caligula egy-egy nappal megtoldotta. Mikor nem volt szabályozott, akár több, mint egy hétig is tartott, így december 25-én fejeződött be. Különböző ünnepeket, versenyeket, maskarás felvonulásokat rendeztek ez alkalomból és a szolgákat megajándékozták.

forrás: Szépítők magazin

Share this post